Igen, igen. A KMDSZ-nek sikerült 10. alkalommal is megrendeznie, méghozzá ebben az évben Szilágyság rejtelmeit fedezhették fel a résztvevők. Bizony én is jelen voltam. Igazából most csak keresem a szavakat, hogy hogyan lehetne összefoglalni az egészet. Néptánc, borkóstolás, zsíroskenyér, népdalok/nóták, pálinka, strudli, bőrfeldolgozás, kovácsmesterség, bútorfestés, életveszélyesen vezető sofőr az enyhén szólva rázó utakon, nagy elmélkedések, órákon keresztül mesélt viccek, szentgyörgy és a pityóka, csángó leánkák, csak a partiumiak tudnak krucsázni ?!, magyarországi barátok, őszinte nevetések,
“miért nincs hús a kajában?”;
barátságkötés a szilágysámsoni csígeresek hagyományőrző csoportjának tagjaival, akik már-már lealázó módon megmutatták, hogy nemcsak a néptánchoz értenek, de másban is letáncolnak minket, kérem szépen bennük van életkedv és ebből nekünk is átadtak:).
Reggeli tornaa ? ‘áhh ma hagyjuk őket, hosszú volt az este…”
résztvevő: “csak egy fél pohárral tessék tölteni”, borosbácsi: “áhh fiam, fél pohárral nem iszunk”
A sofőr 70-nél a kanyarba, rázó úton programfüzetet lapozgat. Hátul a srácok: ha itt rali-pálya lenne akár Colin McRae-t is megverné:)
mulatozás, falatozás és sok-sok mókulás. de inkább beszéljenek a képek…

































