A 2011-es évben új osztály született a KMDSZ körében, a Szociális Bizottság. Feladatköréhez tartozik olyan személyekkel való foglalkozás, mint gyerekek, idősök, fogyatékosok, árvák. Rendezvényeinkel segíteni szeretnénk olyan személyeket, akik valamilyen okból hiányt szenvednek, betegek, hátrányos helyzetűek.

Első rendezvényünk, a Turi-muri Turkáló nagy sikert aratott.

Célunk pénzgyűjtés volt bohócruhára, amely segítségével korházban levő, beteg gyerekeknek örömöt szerezhetünk. A Turi-muri alatt nagyon sok egyetemista diák fordult meg, számszerint 65 személy vásárolt ruhákat. Sokan farsangra készülve válogatták ki a  megkedvelt darabokat.

Kellemes hangulat uralkodott  a bő két óra alatt, miközben a csoport önkéntesei forró teával és mogyoróval fogadta az érkezőket.

A KMDSZ lelkes kis csapata Kolozsvár gyerkőceit örvendeztette meg azzal, hogy megszervezték, hogy a Mikulás meglátogassa őket:)

Igen, sajnos véget ért a tábor. De hogy most se maradjanak a gólyák emlékek és élmények nélkül és hogy mindenki sajnálhassa, hogy nem jött el, elkészült a gólyatábor videó, ami a teljesség igénye nélkül de elég részletesen ábrázolja azt amit gólyáink elszenvedtek.

http://www.youtube.com/watch?v=dsKAVAVk0pc

Pia, pia, Gólyaolimpia. Pokrócban gurulás. „Hihetetlenül jó, minőségi sör” kanalazása. Vakon kígyózós, vonatos menet. „Vigyázz, mert elcsattan a fejeden egy tojás”. Alma, bor, vakság, zene, érzékeke, lépcsők, útilevél, így van értelme, krónika. Beavató. Ennyi.

Semmit és senkit nem kímélve a az elszánt gólyák, táboridő szerint 5:30-kor nekivágtak, hogy teljesítség a furfangos szervezők által kifundált feladatokat. Volt itt telefonfülkében nyomorgás, tehénfejés, rendőrstory és lovaskocsin bevonulás. A végén a terülj-terülj asztalka sem maradt el, és a 60 fokos házipálesz is megtette a hatásást:P

Sikeresen megérkeztünk Árokaljára, a KMDSZ Gólyatábor helyszínére. Amíg utaztunk se unatkoztunk, lőttünk pár képet és jókat mókáztunk. Úgy gondoltuk, hogy ez egy olyan időn és téren átívelő utazás, amiről rendszeres helyzetjelentést kell adni. Így pár óránként friss infók, storyk és persze pikáns képek kerülnek majd fel eme mesés blogra:P. Kezdjük is el rögtön…

I. jelentés

Alig 5 órája indult útnak a vidám, de kicsinek korántsem mondható társaság a kolozsvári állomásról. Hogy mivel? Hát természetesen magánvagonnal, ami meg kell hagyni, elég király volt:P. És mostmár elmondhatjuk magunkról, hogy mi már csináltuk vonaton. Hogy mit? Beszéljenek a képek helyettünk: így ömlesztve és pörgősen mint az egész gólyatábor.

Az egyik bentlakás szobában

Bevallom őszintén nem éppen arról van szó (sajnos), hogy a magyarországi vörösiszap-katasztrófa áldozatain segítenénk vagy hátrányos helyzetű személyeknek biztosítunk jobb megélhetést. Ehelyett mi rátok, diákokra gondoltunk, akiknek néha pont ugyanakkora problémát jelenthet hogy hol lakjon egyetem alatt, mennyit kell azért fizetni, marad-e még pénze hogy kocsmákat látogasson?

Mivel a KMDSZ-esek is szembesültek már hasonló problémákkal szeptemberben ezért szeptemberben fergeteges ajánlattal álltak elő. Felajánlottak négy bentlakás helyet (két fiú+ két lány) az Economicában (én ma jártam ott először, de meg kell hagyni szinte már irigykedtem, hogy annyi pénzért ilyen luxuskörülményeik vannak- a zuhanyzó külön a mosdótól!-ha albérletbe vagy azt hiszem többet várakozol hogy sorra juss). És mit kellett ehhez tenni? Még kifejezetten jól tanulni sem, egyszerűen csak aktívnak lenni és nem lustának ahhoz, hogy beszerezz egy-két igazolást és megírj egy-egy motivációs levelet, önéletrajzot.

Az okosak ki is használták a lehetőséget: Timi, Kriszta, Szilárd és Matyi lassan már három hete új otthonukban tengetik napjaikat. A restebbek még a másodikra is lifttel járnak, de ha véletlen lépcsőzésre adnák a fejüket, akkor fent megihatnak egy hűtött sört (amire így már futja nekik), ami úgy tűnik azért elő-előfordul mert állítják, hogy kiragasztott plakátokat már mind tudják kívülről. Amilyen mázlisták Kriszta kivételével mind a közgázra járnak, azt hiszem ilyenkor mindenkiből előbújik a sárga irigység, hogy tizenöt, igen 15 perccel az óra előtt elég ha felkelnek és elcammognak 50 méternyit, ha egyáltalán van annyi. Dehát Kriszta sem panaszkodhat, neki sincs húsz percnél távolabb az egyeteme még akkor sem ha nem volt meg a reggeli kávé. A konyhahasználatról csak annyit, hogy a lányok azért szorgosabbak egy cseppet és ki is használják, hogy ilyen lehetőségük is van, hogy főzzenek.

Van köztük olyan, aki elsőéves, van aki próbálkozott már kintlakással, lakott már a Hasdeu-ban is másik négy lakótárssal, de abban mind egyetértettek, hogy megérte rászánni azt a pár órát a jelentkezésre, mert itt legalább nem találnak mindenfélét az ágyuk alatt, talán egy kis magánélet is akad és hát az alvásra szánt idő is gyarapodott.:)